Szerző: Staniol » 2004 jún. 20, vasárnap 2:24 pm
Sziasztok, rég voltam erre, bár lettem volna.
Kulup, a modortalansággal konkrétan és egyenesen rátapintottál a lényegre, de lehettél volna sokkal durvább, akkor se lehetne egy szavam sem. Visszaolvasva a saját hozzászólásaim nemhogy modortalannak, de tahó módon "kiállok középre oszt verem a mellem, hogy milyen fasza csávó vagyok" jellegű megnyílvánulásoknak látszanak. Sőt azok is. Erre nem mentségem az sem, hogy kissé kaotikus az életem, bár simulni látszik. Oké, hogy én elfogadtam a halált természetesnek, és nem tartom szomorúnak, de ez nem jogosít fel ilyesmire.
Mellbevágó, és elszomorító tapasztalat volt, köszönöm.
Most magamba kell néznem, hátha találok még egy kis empátiát bennem, mert nagyon szükség lenne rá.
Addig is, igazán őszintén elnézést kérek mindenkitől.